|
|
|
2015-11-28 11:05:49, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kislány korom nyarait nagyszüleim - a Kunságban lévő - tanyáján töltöttem.
Nagyapám - maradék családtagjaival - magángazdaként, vagyis PARASZT-ként művelte a szocializmusba is átmentett földjét.
*
Igen, nagyszüleim PARASZTOK voltak. A szüleim már kiérdemelték a másik divatos kategóriát, mert ők akkor már gyári MUNKÁSOK-ként tengették életüket. Azért írom, hogy tengették, mert szó szerint éheztünk Pesten. Az akkori politikai vezérek szerint, azért mert a kulák-parasztjai sajnálták az élelmiszert a városi munkásságtól.
*
*
*
Ez olyannyira nem volt igaz, hogy a nagy nyári dologidőben, a gabona aratásakor az üzletéből és a boltjából kikergetett órásmester, vagy kereskedő mind-mind eljött segíteni.
Nagymama minden nálunk segítkezőnek - esténként - óriási csomagot állított össze az előző évi termésből és friss zöldségből. Alig birták a biciklikre fölkötözni. Akkor lepődtem meg leginkább, amikor az összekötözött lábú és szárnyú baromfiak fejére harisnyaszárat húztak. Muszáj volt megkérdezni, hogy miért, de kurta válasz az volt, "...mert így nem hangoskodik: nem kárál, kotkodácsol, csipog, hápog, vagy gágog a szerencsétlen jószág.".
Hogy miért volt erre az óvintézkedésre szükség, csak mostanában tudtam meg, amikor arról olvashattam történelmi visszaemlékezésekben, hogy akkoriban a Begyűjtési Minisztérium karhatalmistái megállították a cserekereskedelem lévén élelmiszerhez jutó nagyobb, esetleg zajos csomaggal közlekedő polgárokat.
Amiért híre ment, hogy nem csak elkobozzák az összes elemózsiát, hanem még elhurcolják a szerencsétlent valamilyen büntető táborba, orgazdaság címen, ezért igyekeztek kitalálni ilyen elcsendesítési módszereket. A kerékpáros "vendégmunkások" azután csak sötétedéskor indultak haza, a kertek alján árkon-bokron át tolva a megrakott kerékpárokat.
Később azt is megtudtam, hogy nagyapa abba a "betegségbe" halt bele, hogy "kulák"-PARASZT volt.
Az igaz, hogy keményen kellett a tanyán dolgozni és mi gyerekek hamar belenyőhettünk a feladatokba.
Most elmesélem, hogyan nőttem bele abba a kitüntető feladatba, hogy kapálhattam.
Nénikéim éppen kapáltak a kukoricásban, ahova a zöldbabot is vetették. Amikor a gaz kezdett vetélkedni növésben a zöldbabbal, kapával a vállukon meg egy kanna vízzel kimentünk a határba.
Kedves nénikém két kapával indult el, de az egyiket letette a kukoricatábla végébe a bodzabokor árnyékába, ahova a vizeskannát is tette.
Ők, a ház asszonyai, nagyobbacska unokatestvéreim meg mind elindultak 1-1 sorban a gazt irtani.
Én meg ott maradtam magamra, merthogy még "kicsi vagy" ehhez a komoly felelősségteljes feladathoz.
Ahhoz ugyanis, "nagy tapasztalat és TUDÁS szükségeltetik, hogy az embőr lánya mőg tudja különböztetni a GAZT a HASZNOS növénytől".
Amikor visszafelé jöttek egy újabb sorban a kapások, akkor kérlelni kezdtem nénikémet, hogy én is hagy álljak be kapálni. Nénikém kezembe nyomta a maga jó kis könnyű kapáját és megmutatta, hogyan kell. Már tudtam melyik a bab és melyik a kukorica, amelyik körül ki kell a GAZt kapálni.
A következő fordulóban már kaptam egy külön sort és nagy igyekezettel folytattam a felelősségteljes munkát. Sajnos, nénikém így is minduntalan megelőzött a tartalék kapával is.
Nem akartam lemaradni, mert rá akartam szolgálni a bizalomra... Ezért nem vettem észre, hogy megsérültem egy elvétett kapalendítésnél. Csak azt láttam,hogy egy egész gombócnyi sárdarab van a bal lábam nagyujján. Nem értettem, hogyan került a sár a lábamra, hiszen nem esett az eső és még vizet sem ittam, hogy esetleg a kiloccsant víztől lett volna.
Amint lefejtettem a sárdarabot az ujjamról, kiserkent a vérem és akkor jöttem rá, hogy bizony én a nagy igyekezetemben nem csak a gazt, hanem a lábujjamat is megvágtam. De nem állhattam le nyafogni, meg sterilezni, bekötözni, mert azzal kiderült volna, hogy még tényleg nem nyőttem bele a kapálás felelősségteljes feladatába.
Ezért, összeszorított szájjal de már jobban vigyázva újult lendülettel folytattam a munkát. Igyekeztem nénikémet utolérni, aki szerencsére nem vette észre az én ügyetlenségem miatti balestemet.
Azóta is boldog büszkeséggel gondolok életem első nagy paraszti munkájára, a kapálásra.
A büszkeség könnyeivel küszködve írom most e visszaemlékezést, mert azóta már tudom, hogy én akkor egy életre szóló VÉRSZERZŐDÉST kötöttem ezzel a drága-jó anyafölddel.
Ui.:
Ezzel az írásommal büszkén vallom, hogy PARASZTOK voltak őseim és én is PARASZTNAK születtem!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: felelősségteljes, visszaemlékezést, unokatestvéreim, kapalendítésnél, családtagjaival, szocializmusba, vendégmunkások, szükségeltetik, igyekezetemben, szerencsétlent, karhatalmistái, összeszorított, elcsendesítési, belenyőhettünk, óvintézkedésre, magángazdaként, harisnyaszárat, összekötözött, megállították, vérszerződést, ügyetlenségem, szerencsétlen, kukoricatábla, élelmiszerhez, különböztetni, igyekezettel, sötétedéskor, kerékpárokat, munkásságtól, minisztérium, kukoricásban, segítkezőnek, büszkeséggel, kiérdemelték, nagyobbacska, elhurcolják, másik divatos, akkori politikai, kulák-parasztjai sajnálták, városi munkásságtól, nagy nyári, gabona aratásakor, boltjából kikergetett, biciklikre fölkötözni, összekötözött lábú, szerencsétlen jószág, óvintézkedésre szükség, cserekereskedelem lévén, összes elemózsiát, szerencsétlent valamilyen, kertek alján, megrakott kerékpárokat, Paraszti Vérszerződésem, Begyűjtési Minisztérium, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| másik divatos, akkori politikai, kulák-parasztjai sajnálták, városi munkásságtól, nagy nyári, gabona aratásakor, boltjából kikergetett, biciklikre fölkötözni, összekötözött lábú, szerencsétlen jószág, óvintézkedésre szükség, cserekereskedelem lévén, összes elemózsiát, szerencsétlent valamilyen, kertek alján, megrakott kerékpárokat, tanyán dolgozni, kitüntető feladatba, kanna vízzel, egyiket letette, kukoricatábla végébe, bodzabokor árnyékába, gazt irtani, komoly felelősségteljes, embőr lánya, újabb sorban, következő fordulóban, külön sort, felelősségteljes munkát, tartalék kapával, elvétett kapalendítésnél, egész gombócnyi, kiloccsant víztől, nagy igyekezetemben, kapálás felelősségteljes, büszkeség könnyeivel, életre szóló, drága-jó anyafölddel, írásommal büszkén, felelősségteljes, visszaemlékezést, unokatestvéreim, kapalendítésnél, családtagjaival, szocializmusba, vendégmunkások, szükségeltetik, igyekezetemben, szerencsétlent, karhatalmistái, összeszorított, elcsendesítési, belenyőhettünk, óvintézkedésre, magángazdaként, harisnyaszárat, összekötözött, megállították, vérszerződést, ügyetlenségem, szerencsétlen, kukoricatábla, élelmiszerhez, különböztetni, igyekezettel, sötétedéskor, kerékpárokat, munkásságtól, minisztérium, kukoricásban, segítkezőnek, büszkeséggel, kiérdemelték, nagyobbacska, elhurcolják, kikergetett, élelmiszert, dologidőben, lendülettel, olvashattam, szerencsére, tapasztalat, kotkodácsol, nagyszüleim, hangoskodik, anyafölddel, minduntalan, megkérdezni, vizeskannát, feladatokba, módszereket, kapálhattam, lefejtettem, megsérültem, aratásakor, fölkötözni, zöldségből, sterilezni, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2034
- e Hét: 7542
- e Hónap: 16146
- e Év: 52087
|
|
|
Offline
